A 'Noryang: A Halál Tengere' a koreai box office katasztrófája

A „Noryang: A Halál Tengere” (2023, Noryang: Deadly Sea) a dél-koreai mozislágerlistán az első héten számos jegyet értékesített, de a második héten már küszködött, és azt jósolják, hogy nem is éri el a nyereségességi küszöböt.** Az első héten 2,3 millió nézőt vonzott, de azután gyorsan veszített a nézettségéből, és a harmadik héten valamivel több, mint 4 millió nézőt számlál.

A film kudarca a dél-koreai mozislágerlistán több szempontból is jelentős. Először is, a „Noryang” a dél-koreai mozislágerlista történetének legsikeresebb filmjének, a „Myeongryangnak” (Az admirális: a dübörgő áramlat, 2014) a folytatása. Dél-Korea lakossága alig több, mint 50 millió, és a film csak a mozikban 17,6 millió nézőt vonzott. Ha figyelembe vesszük a streamingeket is, akkor azt mondhatjuk, hogy a dél-koreaiak többsége látta a sorozat első részét. Ám az első filmet látóknak alig fele ment el a moziba a folytatásra.**

Másodszor, a film kudarca váratlan lehet, tekintettel arra, hogy Dél-Korea legismertebb háborús hősét mutatja be. A filmsorozat Yi Sun-sin (李舜臣) 16. századi dél-koreai tengernagy kalandjait követi nyomon. Többször is győzelmet aratott a japán Toyotomi Sógunátus (豊臣政権) által vezetett invázió ellen. A japán szamuráj seregek elfoglalták Szöul, Dél-Korea fővárosát, de Yi Sun-sin flottája megakadályozta a japán hadsereg ellátmányának szállítását. Ennek eredményeként a japán hadsereg eredmény nélkül vonult vissza Koreából. A 20. század elején Korea Japán gyarmata volt, ezért Yi Sun-sin más háborús hősöknél is nagyobb szimbolikus jelentőséggel bír. **Ám a film Yi Sun-sin utolsó csatájával foglalkozik, mégis a legtöbb néző hátat fordított neki.

Figyelem: Spoilerek! (A történelmi tények spoilerek lehetnek, de ha nem koreai, akkor spoilerek lehetnek.)

Unalmas film

A „Noryang: A Halál Tengere” Kim Han-min rendező „Yi Sun-sin-trilógia” sorozatának a legkevésbé emlékezetes része. A „Myeongryang” (2014) esetében a túlzott érzelmességet, a „Hansan” (2022) esetében pedig a gyenge forgatókönyvet kritizálták. Ennek ellenére ezek a filmek olyan emlékezetes jeleneteket tartalmaztak, amelyeket a nézők sokáig megőriztek az emlékezetükben. Különösen Kim Han-min rendező fektetett nagy hangsúlyt a látványosságra a korábbi két filmben. Sokat kutatott a japán és a koreai középkori fegyverekről, és gondosan megtervezte, hogyan jelenítse meg a látványos tengeri csatákat. Ez látható a filmekben is.**

De a „Noryangban” csak az előző két filmben látottakat ismételgeti. Ebben a filmben jóval több a tengeri csata, mint a korábbiakban, de az ismétlődés már nem újszerű. A film eleje sem túl ügyes Yi Sun-sin pszichés állapotának bemutatásában. A filmben Yi Sun-sin (Kim Yun-seok) fia meghal a csata közben, de ez a rész nem fokozza a feszültséget, inkább a nézőket altatja.**

A szereplők motivációjának hiánya

A film főként a „Noryang tengeri csatával” (1597) foglalkozik, amelyben Yi Sun-sin flottája megtámadta a Japánba visszatérő japán sereget. Aki ismeri a középkori háborúkat, megérti, miért indította el Yi Sun-sin ezt a csatát. A középkorban úgy gondolták, hogy ha csökkentik az ellenség létszámát, akkor csökken a későbbi invázió lehetősége, és ez a valóságban Yi Sun-sin gondolkodásmódja is lehetett.

Kim Han-min rendező azonban elfelejtett arról, hogy a nézők mai emberek, és nem magyarázza el, miért kell Yi Sun-sinnek tovább harcolnia. A japán daimjókat, akik Yi Sun-sin tengeri blokádjában rekedtek, azt hangsúlyozzák, hogy a „háborúnak vége”, és kérnek szabad utat. De Yi Sun-sin mindegyiküket meg akar semmisíteni, még ha ez nagy kockázatot is jelent. Sokan meghalnak, és ő maga is végül meghal egy lövés következtében, de a filmben ezt soha nem magyarázzák.

Más szereplők sem cselekszenek érthetően. A körülzárt japán daimjó, Konisi Jukinaga (小西行長), egy másik daimjónak, Simacu Josihiro (島津義弘) kéri a segítségét. Simacu azt ígéri, hogy megtámadja Yi Sun-sin flottáját, ha ő is megtámadja Yi Sun-sint. De amíg Simacu flottáját Yi Sun-sin elpusztítja, addig Konisi a filmben egyáltalán nem jelenik meg. A filmben nem magyarázzák el, miért nem segít Simacunak a blokád feloldásában. Konisi megmentése fontos szerepet játszott volna a filmben, de hirtelen eltűnik, és nem tér vissza.**

Változó szereplők

Kim Han-min rendező „Yi Sun-sin-trilógiája” minden alkalommal új szereplőgárdával készül. Az első részben Choi Min-sik (최민식), aki az „Oldboy” (2004) című filmből ismert, a másodikban pedig Jung Hae-in (정해인), aki a „Decision to Leave” (2022) című filmből ismert, játszotta Yi Sun-sint. A rendező azt állította, hogy Yi Sun-sin karakterének más oldalát szeretné megmutatni, de a filmsorozat egyetlen alkalommal sem sikerült igazán kiemelni vagy sikeresen bemutatni Yi Sun-sin karakterét.**

Ez a film Yi Sun-sin és a dél-koreai közönség 10 éves kapcsolatának a vége. De ismét megváltozott Yi Sun-sin színésze, és a sorozat lezárása helyett egy új Yi Sun-sinhez kell alkalmazkodnunk. És amikor már hozzászoktunk hozzá, meghal.

Más mellékszereplők esetében is ez a helyzet, így inkább a „ki ez?” kérdés merül fel, mint a „szervusz!”. Yi Sun-sin japán származású segédje, Jun-sa (준사) halála sem érzelmes. Jun-sa volt az egyetlen olyan karakter a sorozatban, akinek volt története. De sok néző **valószínűleg nem is ismerte fel az arcát az utolsó jelenetben.**

Rossz időzítés és fáradtság

Valójában nem feltétlenül kell kudarcot vallania egy filmnek csak azért, mert többször is bemutatják Yi Sun-sint. Yi Sun-sin népszerűsége miatt már többször is szerepelt tévésorozatokban. De az alacsony színvonalú film agresszív reklámozása fáradtságot váltott ki a nézőkben.

A 2014-ben bemutatott „Myeongryang” bírálatokat kapott a kritikusoktól, de Yi Sun-sin népszerűsége, a mozik monopóliumhelyzete és az agresszív marketingkampány sikeressé tette. Akkoriban a dél-koreai mozikban még a Marvel Studios sikerfilmje, a „Galaxis őrzői” (2014) sem tudott helyet szerezni.** Ez a fajta siker nemcsak marketinggel, hanem **„kényszerrel”** is érte el a nézőket. Akik hétvégén elmentek a barátaikkal a moziba, azoknak nem volt más választásuk, mint a „Myeongryangot” nézni, még ha nem is akartak volna.

A „Hansan” 2. rész 8 évvel később jelent meg, és nehezen tudta fedezni a gyártási és marketingköltségeket 7 millió nézővel.** A „Hansan” több ponton is jobb volt az elődjénél, de még mindig nem volt egy jó film. **A szereplők érthetetlenül viselkedtek és beszéltek a film egész ideje alatt.** Azok, akik eleget kaptak az 1. rész „kényszeréből”, nem mentek el a moziba, és akik azért mentek el, hogy lássák Yi Sun-sin tengeri csatáit, azok rájöttek, hogy ez korántsem egy jó film.

A sorozat iránti fáradtság és csalódás nagy volt, amikor 1 év és 5 hónap elteltével megjelent a „Noryang” folytatása. Ez a film nem volt jobb, mint az elődje. A sorozat erőssége, az akciójelenetek is romlottak. Különösen, hogy a „Szöul tavasza” is ebben az időszakban jelent meg, amely szintén egy tragikus történelmi témájú film, és a minősége és a népszerűsége is magasabb, így a „Noryangot” még jobban elutasítják.

A „Noryang: A Halál Tengere” gyártási költsége 34,6 milliárd won (körülbelül 26 millió dollár), és legalább 7 millió jegyet kellett volna eladni a költségek fedezéséhez. Jelenleg úgy becsülik, hogy több, mint 10 milliárd won (7,6 millió dollár) veszteséget szenved el a film. Összehasonlítva a hollywoodi filmekkel, ahol 100 millió dollár a minimum befektetés, ez egy kis veszteség, de a dél-koreai piac méreteit figyelembe véve ez egy igazi mozis katasztrófa.