„Noryang: A Halál Tengere” (2023, Noryang: Deadly Sea), annak ellenére, hogy a dél-koreai mozikban az első héten sok jegyet eladott, a második héten küszködött, és úgy tűnik, hogy *a profitabilitási pont elérése is nehéz lesz.*** A film az első héten 2,3 millió nézőt vonzott, de a népszerűsége gyorsan csökkent, és a harmadik hétben valamivel több mint 4 millió nézőt számlált.*

A film bukása a dél-koreai mozikban több szempontból is jelentős. **Először is, a „Noryang” a dél-koreai mozik történetének legsikeresebb filmjének, a „The Admiral: Roaring Current” (2014) folytatása.** Dél-Korea lakossága alig több mint 50 millió fő, de a film több mint 17,6 millió nézőt vonzott a mozikba. Ha figyelembe vesszük a streaminget, akkor elmondható, hogy a legtöbb dél-koreai látta a sorozat első filmjét. *De a nézők kevesebb mint fele ment vissza a mozikba, hogy megnézze a folytatást.***

Másodszor, **a film dél-Korea egyik leghíresebb háborús hősét mutatja be**, ezért a film bukása váratlan lehet. A filmsorozat Lee Sunsin, a 16. századi koreai tengernagy történetét követi nyomon. Többször is győzedelmeskedett a Toyotomi Shogunate által vezetett japán invázió ellen. A japán szamuráj hadsereg elfoglalta Szöul, Korea fővárosát, de Lee Sunsin flottája megakadályozta a japán hadsereg utánpótlását. Ennek eredményeként a japán hadsereg eredménytelenül visszavonult Koreából. *A 20. század elején Korea Japán gyarmati uralma alatt állt, ezért Lee Sunsin több szimbolikus jelentőséggel bír, mint más háborús hősök.*** De a film Lee Sunsin utolsó csatáját mutatja be, és a nézők többsége elkerülte a filmet.

Figyelem, spoilerek! (A történelmi tények spoilerek lehetnek, de ha nem koreai, akkor előfordulhat, hogy spoilereknek minősülnek.)

Unalmas film

A „Noryang: A Halál Tengere” Kim Han-min rendező „Lee Sunsin trilógia” része, *és ebben a filmben a legkevesebb a *megjegyezhető jelenet*.** A „The Admiral” (2014) esetében a túlzott érzelmességet, a „Hansan” (2022) esetében pedig a gyenge forgatókönyvet kritizálták. De ezekben a filmekben voltak olyan jelenetek, amelyeket a nézők sokáig megjegyeztek. *Kim Han-min rendező sok figyelmet fordított a látványra a korábbi két filmben.*** A film jól mutatja, hogy sokat gondolkodott azon, hogyan jelenítse meg a japán és a koreai középkori fegyvereket, és hogyan alkosson lenyűgöző tengeri csatajeleneteket.**

De a „Noryangban” a korábbi két filmben látottakat újra bemutatják. A filmben sokkal több a tengeri csata, mint a korábbi két részben, *de *egyre unalmasabb a *ismétlődés*.** A film eleje sem ügyes a főszereplő pszichológiai ábrázolásában. A filmben Lee Sunsin (Kim Yoon-seok) fia meghal a háborúban, *ami inkább *álomhoz *vezet, mintsem a feszültség fokozásához*.**

A szereplők motivációinak kudarca

A film főként a **„Noryang tengeri csatára” (1597) összpontosít, amelyben Lee Sunsin flottája támadta meg a Japánba visszatérő japán hadsereget.** Aki érti a középkori háborúkat, az megérti, miért vívta Lee Sunsin ezt a csatát. A középkorban úgy gondolták, hogy az ellenséges erő csökkentésével csökkenthető a további inváziók lehetősége, és Lee Sunsin a valóságban is így gondolkodott.

De Kim Han-min rendező elfelejtette, hogy a nézők modern emberek, *és *nem *magyarázza el, miért kell Lee Sunsinnek folyamatosan harcolnia*.** Lee Sunsin tengeri blokádja miatt a japán daimjókat "véget ért háborúnak" tekintik, és kérik, hogy nyissanak utat. Lee Sunsin azonban nagy kockázatot vállal, hogy mindannyiukat megsemmisítse. Sokan meghalnak, és Lee Sunsin végül is meghal, de a filmben nincs magyarázat arra, hogy miért teszi.

**Lee Sunsinen kívül a többi szereplő cselekedeteit sem lehet megmagyarázni.** Lee Sunsin által ostromolt japán daimjó, Konishi Yukinaga, segítségért fordul egy másik daimjóhoz, Shimazu Yoshihirohoz. Shimazu azt ígéri, hogy megtámadja Lee Sunsin flottáját, és ő is támadja Lee Sunsint. *De *amíg Shimazu flottája tönkrement Lee Sunsin ellen, Konishi sehol sem szerepel a filmben. *A filmben *nem *szerepel, hogy miért nem segít Shimazunak áttörni a blokádon. Konishi megmentése fontos szerepet játszott a filmben, de hirtelen eltűnik, és nem tér vissza.**

Változó színészek

**Kim Han-min rendező „Lee Sunsin trilógia” minden alkalommal új szereplőgárdát állított össze.** Az első részben Choi Min-sik játszotta Lee Sunsint, akit a „Oldboy” (2004) filmből ismerhetünk. A második részben Jung Hae-in, a „Decision to Leave” (2022) sztárja játszotta Lee Sunsint. A rendező elmondta, hogy a film Lee Sunsin különböző oldalát akarta megmutatni, *de *a filmsorozat *soha nem sikerült kiemelni vagy sikeresen ábrázolni Lee Sunsin karakterét*.**

Ez a film egy búcsú Lee Sunsintól, akit a dél-koreai nézők az elmúlt 10 évben láttak. De Lee Sunsin színésze újra megváltozott, *és *nekünk *nem *azt kell elfogadnunk, hogy vége a sorozatnak, hanem alkalmazkodnunk kell az új Lee Sunsinhez. És épp akkor, amikor megszokjuk, meghal.*

A többi mellékszereplő színésze is megváltozott, *így *inkább *a "Ki ez?" kérdés merül fel, mintsem a "Üdvözöllek!"*.** Lee Sunsin japán származású hadnagya, Junsa halála sem érzelmes. Junsa volt a sorozat egyetlen karaktere, aki történettel rendelkezett. *De *sok néző *nem *tudta felismerni az arcát a halálának pillanatában.**

Rossz megjelenési dátum és fáradtság

Valójában az, hogy többször is megmutatták Lee Sunsint, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a filmnek biztosan kudarcnak kell lennie a mozikban. Lee Sunsin népszerűsége miatt már többször is ő volt a főszereplő a tévésorozatokban. *De *a film *gyenge minőségétől függetlenül agresszív marketingkampányt indítottak, amely miatt a nézők elfáradtak*.**

A „The Admiral” 2014-ben jelent meg, és a kritikusok zöme negatívan fogadta, *de *Lee Sunsin népszerűsége, a mozikban a monopolizáció, és az erőteljes marketing révén a film sikeres lett.** Abban az időben a dél-koreai mozi szektorában *a *Marvel Studio sikerfilmje, a „Guardians of the Galaxy” (2014) sem tudott helyet kapni a mozikban.** Ezt a fajta sikert nem marketingnek, hanem **„kényszernek”** nevezték, amelyet a közönség felé irányítottak. Ha valaki hétvégén a barátaival moziba ment, akkor nem volt lehetősége megnézni a Marvel-filmet, ehelyett a „The Admiralt” kellett megnéznie.

**A „Hansan” 8 évvel később jelent meg, és *alig *tudta *visszanyerni a gyártási és marketing költségeit* 7 millió nézővel.** A „Hansan” sok tekintetben jobb volt, mint az előző rész, de még mindig nem volt jó film. **A szereplők értelmetlen cselekedetek és párbeszédek sorozatát adják elő a film egész ideje alatt.** Akiknek fáradt volt az első rész „kényszerének” hatása, azok nem mentek el a mozikba, *és *akik *mégis *megnézték a tengeri csatát, azoknak *is *tisztán látszott, hogy ez *nem *egy jó film*.**

A sorozattól való fáradtság és a csalódás hatására 1 év és 5 hónap elteltével megjelent a „Noryang”. A film nem volt jobb az előző résznél. A sorozat erőssége, az akció, szintén gyengült. **A „Spring in My Hometown” című film is ugyanekkor jelent meg, amely szintén történelmi tényeken alapuló tragikus alkotás, és a minőség, valamint a népszerűsége is jobb, mint a „Noryangnak”, így a „Noryangot” még inkább figyelmen kívül hagyják.**

A „Noryang: A Halál Tengere” gyártási költsége 34,6 milliárd won (körülbelül 26 millió dollár) volt, *így *a *filmnek *több mint 7 millió jegyet kellene eladnia, hogy visszanyerje a költségeit*.** Jelenleg becslések szerint a film több mint 10 milliárd won (7,6 millió dollár) veszteséget hoz. Összehasonlításképpen, Hollywoodban egy filmre átlagosan 100 millió dollárt költenek, így ez nem nagy veszteség, de a dél-koreai piac méreteit figyelembe véve ez katasztrófa a mozikban.**